Itt fekszem az ágyban, mellettem Mesut. 2:08. Pont ideje lenne már aludni, de totál fel vagyok puffadva. Várom, hogy ne csikarjon végre a hasam. Utálom az ilyen fura estéket. Holnap meg korán kell kelnem, hogy minél többet tanulhassak… Mesut már nem sokáig van itt. De nem akarok erre gondolni. Bárcsak sokkal inkább easy-going lennék. Meg nem járna az eszem az eljegyzésen, ami ki tudja, mikor lesz.

In 2019

- I will complain less

- I will study hard

- instead of crying I will do my stuff

- I will read more

- I won’t be late

- I will be more positive

- I will cook more

- I will eat healthy

- I will be more caring

- I will be less bitchy

- I will drink more

- I will set up goals

- I will do what I love

- I will prepare food for the day

- I will save money

- I will watch less YouTube

- I will start to take professional photos

- I will choose clothes and shoes easier

- I will improve my language skills

- I will be more open with Mesut

- I will check my Instagram less

- I will sleep more

Ok, enough for now.

At home with babe

Annyira sikertelennek érzem magam a napokban. De úgy amúgy is. Semmihez nincs kedvem, nem érzek motivációt sem, halogatok, lustálkodom. Arról panaszkodom, hogy mennyire motiválatlan vagyok.

Nem találok normális cipőt sem, ami nagyon lecsökkenti az önbizalmam. Hogy ugyan az a cipőm van már kb. két éve.

Honnan a jó fenéből szedjek motivációt???? Mások honnan szedik?

“Ne várj arra, hogy jöjjön az ihlet, hanem kezdd el csinálni.“ Aha.

Itt szarakodom. Egyszerre égő, szánalmas, szégyenteljes. És mégse csinálom.

Remélem, jó lesz a karácsony.

Baszki, konkrétan úsznak el a napjaim, meg hónapjaim a szemem előtt és én csak bámulom a youtube-ot meg az Instagrammot.

Már megyek a reptérre, de még fel sem fogtam. Igazából nagyon szerencsések vagyunk, hogy tudunk találkozni, hát még hogy ilyen sokáig együtt lehetünk.

Ja, és pofán vágom magam, ha nem készülök a vizsgáimra. De most már igazán!